Frissítés

2018.10.21. 21:01 Calla

.Elfogadva, be került a karakterek közé! Üdvözlünk köztünk! ~ Avine és Nabana   adelaide june maclaine calla • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Nő • heteroszexuális • boszorka • régiségkereskedő • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • san fransisco, 1995. 01. 17.   Belső és Külső tulajdonságok Adelaide a lehető legjobb géneket örökölte szüleitől. Ovális arcával, hosszú orrával, és vékony teastalkatával az anyja tökéletes fiatalkori mása. Egyedül a szemük különbözik, hiszen Addie szürkéskék íriszekkel büszkélkedhet, fényviszonytól függ, hogy mikor kék és mikor szürke. Hullámos, világos barna haját kiengedve hordja, általában csak feszült helyzetekben fogja össze vagy ha nagy koncentrációra van szüksége. Stílusát tekintve igazi hangulatember: ha úgy tartja kedve szűk ruhát és magassarkút vesz fel, máskor flanelinget választ kopott farmerral. Kedvenc lábbelije egy fekete pár Doc Martens bakancs, élete első olyan tárgya, amit saját pénzből vett magának, éppen ezért becsüli. Az ujjait mindig rengeteg gyűrű díszíti, sose látni őt gyűrűk nélkül. Addie egy Bak sztereotípia: független, magányos, magának való. Szereti maga intézni az ügyeit, nem meri másra bízni a munkát, épp ezért gyakran túlvállalja magát. Határozott és magabiztos, nem fél kimondani a véleményét, de ügyfél előtt természetesen a legkedvesebb hangját veszi elő. Nem túl nyugodt típus, de szinte soha nem kiabál, nagyon ki kell hozni a sodrából ahhoz, hogy üvöltözzön. Nem bírja a tétlenséget, szereti, ha csinálhat valamit. Ha mégis akad valami szabadideje, szeret egyedül túrázni, olvasni (azt is inkább a szabadban). Sok egyedüllétre van szüksége a feltöltődéshez, amit csak ritkán kap meg, így minden magányos percnek örül. Eddig nem nagyon épített hasznos emberi kapcsolatokat, köszönhetően a rossz szülői példának, nehezen tartja maga mellett az embereket, akár barátságban, akár párkapcsolatban, pedig bár nehezen viszonozza, nagyon szüksége van a biztonságra és szeretetre.   Előélet San Fransiscoban született egy igen hideg, januári estén, egy igen szerelmes és fiatal pár első gyermekeként. Édesanyja, Evelyn jól titkolta boszorkányságát a barátja elől, és a tervek szerint el is akarta felejteni azt az énjét. Lányát is emberként akarta felnevelni, elnyomva benne a mágiát, pedig tisztában volt vele, hogy ez milyen nehéz feladat. Abban bízott, hogy segítségére lesz a szerelme, és együtt megoldják a természetfeletti problémákat. Addie nem sok pozitívra emlékszik a gyerekkorából. Bár édesanyja elég bizakodó volt, a kezdeti forró szerelem túl hamar kihült és a közös gyerek sem tudta megmenteni a kapcsolatot. Adelaide a mai napig sokat álmodik a hajnali üvöltözésekről, asztalborogatásokról és ajtócsapkodásról. Az apjáról is csak homályos emlékeket őriz: selymesen mély hang, szúró borosta, egy nyuszis mesekönyv a kezében esti mese előtt.  Nem csak az alig működő kapcsolat okozott állandó konfliktust. "A mágia te magad vagy", szokta mondogatni Addie nagyanyja, és ez a mondás tökéletesen leírja a lány kiskorát. Az anyja hiába próbálkozott, Addie - még ha nem is volt tisztában azzal, amit csinált - tárgyakat mozgatott, ceruzákat reptetett, és egyszer megtáncoltatta a virágokat az asztalon. Evelyn is nehezen folytotta el a maga boszorkányságát, de hamar ráébredt, hogy Adelaide-et nem lehet visszafogni. Az állandó otthoni balhé és a kislány megmutatkozó képességei vezettek el végül oda, hogy egy kora hajnali órában kirángatta Addie-t az ágyából, kocsiba ültek, és meg sem álltak Yosemite Valley-ig, Adelaide nagymamájának a házáig. Evelyn ekkor már terhes volt a második kislányával. A nagyi háza egy teljesen új fordulat volt: míg a san fransisco-i lakásban szinte minden tilos volt, itt mindenki bátorította Addie-t a varázslásra. Zsúfolt volt a birtok, hiszen ott élt még Evelyn testvére és Addie unokatestvére is, aki ugyan csak egy évvel idősebb a lánynál, minden alkalmat megragadott arra, hogy bebizonyítsa, mennyivel jobb is Adelaide-nél.  Sosem járt iskolába, magántanuló volt otthon, és amikor csak lehetett a családi régiségkereskedésben segített. Mindig is imádta a régi kacatokat, a nagymamájával órákat üldögélt a pult mögött olvasgatva.  Talán őt viselte meg legjobban a nagyanyja halála. Tizenöt éves volt, mikor egy nyári délelőtt eltemették; azóta gyűlöli a nyarat. Hetekig ki sem mozdult az antikvitásból, egyedül ült a pultnál vagy a kacatok között, és még a mai napig sem dolgozta fel igazán a nagyi elvesztését.  A húgával nagyon jó a viszonya, míg a többiekkel inkább csak elélnek egymás mellett. Az anyjával eltávolodtak egymástól a nagyi halála után. Időközben volt egy-két fiúja, de nem lett meghatározó egyik sem, pár hónapig tartott az összes; még nem lángolt fel úgy soha, mint egykor az anyja és az apja. Nem igazán akadt lehetősége barátságokat kötni sem. Jelenleg a Maclaine Antikvitásban dolgozik, de nem csak mint régiségkereskedő. A megfelelő vevők tudják, hogy jó pénzért itt nem csak anktik tárgyak, de egy hátsó szobában mágia is kapható.  Családi kapcsolatok Gladis June Maclaine - nagymama (elhunyt) Evelyn Maclaine - anya Maeve Ophelia Maclaine - húg Diane Maclaine - nagynéni Thalia Maclaine - unokatestvér Reag kép Extrák  zene1, zene2 További Képei

[1-1]